Nagyon motivált vagyok! – Tíz perc Gulyás Michelle öttusázóval
Már csak pár hónap és újra fellobban az olimpiai láng, ezúttal Párizsban. Addig még sportolóinknak számos versenyen részt kell venni azért, hogy ők utazhassanak az ötkarikás játékokra. Így van ezzel Gulyás Michelle világbajnoki ezüstérmes, négyszeres magyar bajnok öttusázó is, akit a felkészülésről, versenyzésről, tanulmányairól is kérdezhettem.
Az öttusában is nagyon fontos az összpontosítás és a koncentráció, de mennyire kell a humor és a jókedv is?
Olyan sokszor kell komolynak lenni az életben, ezért néha jó kicsit kiengedni azt a feszültséget, koncentrálást, amit nem csak versenyen, hanem az edzéseken is elvárnak az edzők tőlünk. Tudni kell ellazulni és a megfelelő pillanatban komolyan hozzáállni a dolgokhoz. Szerintem ezt egész jól tudom kezelni. Valójában az életben is egy vidám, mosolygós ember vagyok. Ha a barátaimat, a családomat, vagy versenytársaimat megkérdezi valaki, akkor mindig kiemelik, hogy mindig vidám, vicces vagyok.
Ezzel a pozitív kisugárzással, mennyire tudod motiválni az edzőtársaidat?
Azt vettem észre, hogy mióta szorosabb a barátságunk az edzéstársaimmal – Szép Balázzsal, Tamás Botonddal – és a sporton kívül is szervezünk együtt közös programokat, azóta mindenkit sokkal jobban motivál a másik az edzéseken. Könnyebben tud jól teljesíteni mindenki.
Mennyit lehet így csibészkedni és nem komolyan venni az életet?
Szerintem változó. Az is életszituáció függő, hogy mi az, amibe nem fér bele és mi az, amibe belefér a humor. Úgy gondolom, hogy az öttusában is kell egy kis csibészség. Az teljesen más, mint az, hogy nem veszi komolyan az ember a felkészülést, a versenyeket.
Nem csak a sportban, de a tanulásban is hihetetlen céltudatos vagy. Ott mi az, ami motivál?
Főként az, hogy lépést tartsak a testvéreimmel, mert nagyon céltudatosak. Ők nem a sportot, hanem a továbbtanulást választották, azt az irányt vitték a családban, ugyanúgy, mint a szüleink. A családban egyébként mindenki nagyon jól megtalálta a helyét az életben. Engem is ez motivál arra, hogy nem elég csak a sportban teljesíteni, hanem azon túl is meg kell állni a helyemet.
Hogyan hat az eredményeidre a céltudatosságod és miben tudja segíteni a felkészülésedet?
Azok, akik tudják, milyen képességeik vannak, milyenek az adottságaik, mire képesek fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy ezeket maximálisan kihasználják. Így vagyok ezzel én is. Nincs időm kényelmesen hátradőlni egy eredménnyel, hanem minden verseny után – akkor is, ha jól sikerült – elemzem az edzőimmel, hogy mi az (akár kis apróság), amin csiszolni kell, és javítani lehet azért, hogy még jobb legyek a következő versenyre.
Hogy néz ki egy napod?
Alapozási időszak van, így elég sűrűek a napjaim. Majdnem minden reggel úszom, majd futok. Heti háromszor lovagolok délelőttönként. Ebéd utánra marad a lövészet, kondi a hét minden napján valami más és majdnem minden este vívok. Kedden és csütörtökön az úszó és a – kombinált szám – LaserRun – edzés után, dolgozom a Közszolgálati Egyetemen. Támogatásuk nélkül nem tudnám megoldani, hogy munka mellett ennyit sportolhassak. Szombaton még futok, aztán vasárnap pedig a pihenésé a főszerep. Ez a heti rend a világkupa kezdetével, illetve a világbajnokság közeledtével egy kicsit változni fog.
Milyen munkát végzel az egyetemen?
Elsősorban toborzási és sporttal kapcsolatos tevékenységekkel foglalkozom. Hivatalosan heti negyven órát kellene dolgoznom, de nyilván ennyi munka mellett az edzésekre nem lenne már időm, így nem tudnék versenyszerűen sportolni. Szerencsére a rendőrség és az egyetem maximálisan támogatja az olimpiai felkészülésemet.
Ilyen feszített tempó mellett a barátaidra mennyi időt tudsz fordítani?
A barátaim ismernek már annyira, hogy tudják, milyen egy sportoló barát és hogy mennyire kevés ideje van. Szerencsére megértők, nagyon rugalmasak és alkalmazkodók. Ezt nagyon szeretem bennük. Soha nem kérik számon rajtam, ha lemondok egy programot, mert fáradt vagyok. Legtöbbször ők alkalmazkodnak hozzám. Ki szoktak jönni a versenyeimre szurkolni, csak azért, hogy találkozzunk. Ez is fontos, hogy egy olyan támogató légkör vesz körül, ami nagyon kevés sportolónak adatik meg. Nem csak a barátaim, a családom is mindenben segít.
Miben és hogyan tudja támogatni a felkészülésedet a családod?
Apukám segít a legtöbbet, minden téren. Általában, nagyon sok dolgom van, így előfordul, hogy megfeledkezem valamiről. Ő az élő naptáram ilyenkor. Mindenre emlékeztet. E mellett a menedzserem is. Ott segít, ahol csak tud. A családom mindig kijön a versenyeimre szurkolni. Anyukám figyel a diétámra, hogy olyan ételek legyenek otthon, amire szükségem van. Nem is tudnék olyat mondani, aki a környezetemben hátráltat. Ez nagyon sokat ad hozzá ahhoz, hogy ott tartsak, ahol éppen vagyok.
Már csak pár hónap és itt a várva-várt párizsi olimpia…
Én nem négyéves ciklusokban gondolkodom. Minden évben kitűzünk az edzőkkel célokat. Számokban való fejlődést. Ez pont azért jó, mert nem kényelmesedek el én sem és az edzőim sem. Mindig lehet nagyobb eredményeket elérni, még jobbnak lenni. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ennyi idősen már ilyen eredményeim vannak a felnőtt mezőnyben. Ez nem csak az én érdemem, hanem a támogató légköré is. Nekik is köszönhetem, hogy itt tartok. Idén nyilván mások a célok, mint tavaly, meg tavaly előtt, úgyhogy kíváncsian várom az előttem álló feladatokat.
A Tokióban rendezett olimpián már részt vehettél. Akkor tizenkettedik lettél…
Akkor direkt kvótát szereztem a világbajnoki bronzérmemmel, így „meglepetés vendég” voltam a tokiói olimpián. Az, hogy már akkor (junior korosztályosként)részt vehettem az ötkarikás játékokon, már egy hatalmas ajándék volt nekem és az edzőimnek is, úgyhogy ezt igyekeztem eszerint megélni. Nem volt rajtam semmi megfelelési kényszer, vagy eredménykényszer, ezt a részét nagyon élveztem, annak ellenére, hogy nem vagyok teljes mértékben elégedett az akkori eredményemmel. Párizsban azért is lesz teljesen más, mert több éve versenyzek a felnőtt mezőnyben, még több jó eredményem lett és tudatosabban készülök most az olimpiára, nem úgy, mint húszévesen. A családom és több barátom is megvette már a belépőjegyeket, így a helyszínen szurkolnak majd nekem, amennyiben én mehetek az olimpiára. Mindent megteszek majd azért, hogy ez így legyen! Nagyon motivált vagyok
