„Több út is vezethet a sorozat készítéshez.” - Tíz perc Ipacs Gergely rendező-producerrel
Szinte mindenkinek vannak kedvenc sorozatai, amiket akár milliószor meg tudna nézni és még akkor sem unná meg őket. Egy-egy sorozat, vagy film forgatását hónapokig tartó előkészítő munka előz meg. Hogy hogyan is zajlik ez a folyamat, milyen esetleges nehézségekkel kell szembenéznie annak, aki a filmes szakmában szeretne dolgozni, többek között erről is kérdeztem Ipacs Gergely rendező-producert. Nevéhez olyan sorozatok fűződnek, mint például a 200 első randi, a Mintaapák, a Brigi és Brúnó vagy a Valami Amerika.
Milyen út vezetett oda, hogy végül sorozat rendező-producer lettél?
Ez egy hosszabb, több éves építkezési folyamat volt. Egyébként számos út is vezethet a sorozat készítéshez, az egyik az, ha az ember szépen megmássza a ranglétrát. Velem is valamennyire így volt. Az ELTE filmszakán végeztem, de nem volt semmilyen kapcsolatom a filmszakmában. A diploma megszerzése után, több hónapnyi telefonálgatás eredményeként elmentem egy német-magyar koprodukciós tévéfilm runnerének. Az alap teendőim közé olyan fontos feladatok tartoztak, mint például a stáb kávéval történő kiszolgálása. A munkámért ekkor még nem kaptam fizetést, csak ebédet meg benzinpénzt, de hajtott a tettvágy. Ez egy jó belépő pozíció lehet, mert közel lehet kerülni a kamerához, a forgatáshoz, a színészekhez. Egyszóval: kicsit bele lehet kóstolni a filmes forgatás sűrűjébe. És persze kellő alázatra is tanít.
Mi az, amiért ezt így érzed?
Az ember kijön az egyetemről két diplomával a kezében, úgy érzi övé a világ, és akkor szembe találja magát például egy basáskodó első asszisztenssel, aki elküldi egy mező szélére “zárni” – azért, hogy a távolban nehogy besétáljon valaki a kamera látómezejébe. Olyan messzire, ahonnan már a stábot sem lehet látni. És a jelenet után “véletlenül” ott felejtik.
Ebből viszont akkor nagyon szépen feltornáztad magad…
Igen, kitartottam. Annak ellenére, hogy az első asszisztens nem kedvelt, én mégis szépen, szorgalmasan vittem a kávét a rendezőnek, operatőrnek, odafigyeltem arra, hogy mit, hogyan csinálnak, és pár hét után felkaroltak. Például a német rendező elkezdett nekem feladatokat adni. A forgatás második felére ott találtam magam a kamera mellett, a rendező tanítgatott, sőt a kérésére werkvideókat készíthettem, vágtam, amiket végül a stábbulin a stábnak le is vetíthettem. Ráadásul a kis werkfilm szép sikert aratott.
Gondolom ez a bizalom nagy lendületet adott a következő munkáidhoz. Milyen projektekben dolgozhattál még a pályád elején?
Az első tévéfilmes forgatás után Kántor László producer mellett dolgozhattam Török Feri Isztambul című filmjének forgatásán, ahol már másodasszisztens lehettem. Közben forgattam egy saját kisfilmet önerőből, koprodukciós partnerek bevonásával, az Ádám pincéjét. Ennél a filmnél a stábtagok és a színészek leigazolásától a premier vetítés megszervezéséig mindent nekem kellett csinálnom, így a produceri lét szépségeibe is viszonylag hamar belekóstolhattam. 2011 végén pedig jött egy új ötlet: csináljunk egy akkoriban még abszolút újdonságnak számító interaktív videós streaming platformot, és forgassunk rá egy sorozatot. Megkerestem Lőrincz Nándit, és közösen kitaláltuk a projekt részleteit, így létrejöhetett az első magyar interaktív sorozat, a Chili vagy Mango, olyan fantasztikus színészek közreműködésével, mint Keresztes Tamás, Trokán Nóra, vagy Fullajtár Andrea. A sorozat megvalósításában már “hivatalosan” is rendezőként, producerként voltam jelen, ami rengeteg kihívással állított szembe. Utána egy pár évig kisebb projektek következtek, jellemzően reklámokon és videoklipeken dolgozhattam. Készítettem klipet például a Quimby-nek, ByeAlex-nek, a Magna Cum Laude-nak, a Honeybeast-nek, vagy éppen a Belgá-nak.
A klipek után visszatértél a sorozatok világába.
Igen, a 200 első randi, amit Hámori Barbara, Diószegi Judit, és Kapitány Iván vezényletével készítettünk, volt az egyik első napi sorozat, aminek az alkotó folyamatában részt vehettem. Itt végre teljesült az, ami az egyik nagy álmom volt: stúdióban, épített bevilágított díszletek között, több kamerával forgathattunk. Jó hangulatban zajlott a munka, és sikeres lett a sorozat. A következő széria ami következett, a Mintaapák volt. Három évadot élt meg a sorozat, melynek forgatása közben fogalmazódott meg bennem, hogy a heti sorozat formátumát is szívesen kipróbálnám.
Mikor realizálódott ténylegesen, hogy a Valami Amerikát sorozatként folytassátok tovább?
2021 telén villant be az ötlet: mi lenne, ha egy már létező magyar mozis univerzumot építenénk tovább sorozat formájában. Egyből a Valami Amerika filmek jutottak eszembe, együtt nőttem fel velük, és nagyon szerettem a szereplőit, a humorát, a stílusát.
Azért ennek a vállalásnak sok rizikófaktora is lehetett. Jól fogadták a nézők és a mozifilm rajongók a sorozat ötletét?
Megvolt a kockázata a Valami Amerika sorozat fejlesztésének, ezért igyekeztünk úgy kialakítani az új történetet, hogy a régebbi rajongókat is szem előtt tartottuk. Célunk volt a mai 20-as éveit taposó generációk megszólítása is, tehát széles célközönségre lőttünk. A visszajelzések alapján a nézők kedvelték a sorozatot, szívükbe zárták az új főszereplőket is.
Mi az alap témája, problémafelvetése a sorozatnak?
A harminc körüli fiatal felnőttek életindító problémáit járja körül az évad. Hasonló a közeg és az atmoszféra, mint a Valami Amerika első mozifilm idején, de a főszerepben egy új testvér trió áll. A korábbi mozifilmek főhősei is jelen vannak a történetben, de a fő fókusz most a fiatalabb generáción van.
A televízióban lehet majd látni a sorozatot?
Igen, elvileg valamikor a jövőben látható lesz az RTL lineáris csatornáján is, de az még nagy titok, hogy mikor.
Másként kell forgatni egy nagy mozifilmet, mint egy sorozatot? Fejben másként kell összerakni?
A sorozat egy hosszabb, részletesebben kifejtett történet elmesélésre ad lehetőséget, míg a mozi, egy kompaktabb, egész estés műfaj. A forgatás jellegét tekintve nagy különbség nincs, a mai streaming tartalmak már sokszor mozis igényességgel készülnek.
Követed azt, hogy milyenek az aktuális sorozatok?
Igen, folyamatosan, nagy sorozatjunkie vagyok. A kereskedelmi tévék lineáris adását már egy ideje nem nézem. Örültem annak, hogy az RTL elindította a streaming csatornáját, így könnyebben hozzájutok jópár hazai gyártású sorozathoz.
Miért nem nézel tévét?
Szeretem, ha én alakítom a sorozat nézési szokásaim, és nem kell alkalmazkodnom egy fix menetrendhez és kínálathoz. A streaming elhozta azt a szabadságot, amire a sorozat és a film rajongók már régóta áhítoznak. Persze a lineáris tévéknek is megmarad a létjogosultsága főleg a nagyobb showműsorok, és az élő műsorok tekintetében, de a történetmesélő műfajoknál egyre nagyobb teret nyer a streaming.