„Nagyon jó vízen lenni, meg evezni.” – Tíz perc Sváb Dorottyával a Budapest Evezős Egyesület elnökével

A Kultúr 10 oldalon az olimpia és a Szegeden megrendezésre kerülő Evezős Európa Bajnokság apropóján, az evezéssel, azon belül is a Budapest Evezős Egyesület tevékenységével, mindennapjaival foglalkozó sorozat indult. Ennek keretein belül, már olvashattak interjút Pétervári-Molnár Bendegúz evezőssel. A sorozat mostani részében a Budapest Evezős Egyesület elnökét Sváb Dorottyát kérdezem, aki nem utolsó sorban Bendegúz felesége

Hogyan és miben tudod segíteni a férjed, Pétervári-Molnár Bendegúz (Bendi) felkészülését?

Bendével, kamaszkorunk óta egy pár vagyunk, gyakorlatilag együtt nőttünk fel az egyesületben. Egészen sokáig együtt is eveztünk, tehát mindig is volt egy ilyen közös evezős bázis.

Akkor lehet mondani, hogy Titeket lényegében az evezés hozott össze és ez egyfajta kötelék köztetek azóta is…

Igen. Olyan szempontból ez szerintem jó, hogy értem Bende ambícióit és ezáltal, jobban is tudom Őt támogatni. Együtt beletanultunk az élsportba. Megtapasztaltuk, milyen áldozatokkal jár, mire kell koncentrálni. Elég szigorú napirendet kell követni minden nap, amelyet figyelemmel tudok kísérni és támogatni is tudom őt ennek megvalósításában.

Egy a bioritmusotok?

Nagyjából igen. Fel tudtam venni én is a ritmust. Ez akkor szokott egy kicsit felborulni, amikor nincs otthon, ilyenkor szoktam néha éjszakázni, mert csak ilyenkor lehet (nevet). Amúgy én is szeretem ezt a rendszert. Nekem sem esik nehezemre, ez a fajta monotonitás, de nyilván vannak benne lemondások. Nem lehet bulizni járni, meg éjszakázni együtt. Ez egy szigorú menetrend. Szeretem kísérni versenyekre. Szeretem az evezést. Öröm számomra is, hogy Bende mind az életvitelében, mind az életritmusában örömét leli. Az, hogy ő boldog, meg azt csinálja, amit szeret, az nagyon jó, úgyhogy ebben kell támogatnom. Persze biztos minden más foglalkozásnak is megvannak a maga kihívásai. Az élsportolói lét egyik része ez a feszes rendszer, másik része meg nagyon szélsőséges. A versenyeken, ha nagy siker van, akkor nagy az öröm, de ha kudarc van, akkor nagy a szomorúság. Úgyhogy az élmények tekintetében, van ebben valami extrémitás is.

Ha krízis állapot van, akkor Te hogyan tudod Őt ezen átsegíteni? Egyáltalán igényli-e ilyenkor a támaszt?

Ez változó, de nem jellemző, hogy egy kudarc után hosszú órákig teljesen magába roskad, vagy egy siker után annyira el van szállva, hogy eufóriában van. Megvan annak a kialakult ritmusa, hogy az adott sikert vagy kudarcot, hogyan dolgozzuk fel együtt.

Mindig ugyanúgy dolgozzátok fel a negatív illetve a pozitív eredményeket, vagy vannak különbségek, verseny és verseny, eredmény és eredmény között?

Nyilván a negatívval többet kell foglalkozni. Amitől szerintem Bende nagyon jó és ilyen magas szintre jutott, hogy folyamatosan tanul a kudarcokból és a sikerekből is, csak a kudarcokból többet lehet. Ő nem roskad bele ezekbe a tapasztalatokba, hanem levonja a tanulságokat és átfordítja pozitív cselekvési tervvé. Úgy megy tovább, hogy tanul a kudarcokból. Mondjuk, két negatív eredmény között is van különbség egyrészt a levonható tanulságok tekintetében, másrészt, hogy azokkal mennyire kell foglalkozni. Például az olimpia előtti évben egy világbajnokságon, ahol lehetett volna kvalifikálni, de nem sikerült, ott nyilván nagyon át kell gondolni, hogy jövőre, amikor újra jön ez az esély, akkor hogy legyen sikeres.

De senki nincs robotból…

Persze vannak rossz napok, meg előfordul, hogy valaki nem tud koncentrálni, vagy elvonja valami a figyelmét. Egy-egy eredményben sok minden benne van, de szerintem a profi sportban az a feladat, hogy a versenyzést is be kell gyakorolni, ezzel minimalizálni annak kockázatát, hogy a tétversenyeken maximális legyen a koncentráció és a legjobb eredményt hozza ki magából. .

A felkészülési folyamatba belefér néha egy-egy pihenőnap is. Ilyenkor mik azok, amik Titeket együtt kikapcsolnak?

Nagyon egyénfüggő, hogy kinek mennyire kell koncentrálni egy-egy felkészülési folyamatban, mert a koncentrációba is nagyon el lehet fáradni és mire odaérsz a versenyre már mentálisan ki vagy merülve, mert feszültél hónapok óta. Ezért kellenek azok a kis kikapcsolódások. Társasozni, mozizni, filmezni is nagyon szeretünk, meg a barátainkkal együtt lógni. Bende szeret számítógépes játékokat játszani, az az egyéni kikapcsolódása.

Téged mi az, ami úgy feltölt, hogy utána azt tudod mondani, hogy itt vagyok, és teljes energiával és erőbedobással tudlak mindenben támogatni?

Az előbb említett programokat én is nagyon szeretem, de azért alapvetően introvertáltabb vagyok. Szeretek sétálni, kirándulni, futni. Ezeket sokszor egyedül űzöm, nagyon feltöltenek. Mivel Bende nagyon sokszor van edzőtáborban és én, amikor csak tudok vele megyek, olyan még szerintem nem volt, hogy meguntuk volna egymást. Olyan nincs, hogy nekem Bendétől vagy a bíztatástól el kell vonulnom, mert nem bírom. Bende nem nyomja úgy át másra a feszültséget, mert alapból elképesztően nyugodt és ez rám is hasonló hatással van. Nagyon szeretek otthon lenni vele.

Pétervári-Molnár Bendegúz és Sváb Dorottya

Ha nem a Budapest Evezős Egyesület dolgaival foglalkozol, akkor mi az, ami még munkaként kitölti a napjaidat?

Az evezős egyesület munkáját társadalmi munkában végzem, de nagyon szeretem! Jelenleg a Magyar Evezős Szövetségnek dolgozom. Április végén lesz az Evezős Európa-Bajnokság és a szervezőbizottság tagja vagyok, úgyhogy most azzal foglalkozom. Előtte menedzser tanácsadóként dolgoztam pár évig, aztán pedig a legjobb barátnőmmel csináltunk egy kis tanácsadó céget és szervezetfejlesztéssel, valamint stratégiai projektekkel foglalkoztunk. Aztán ő elment szülni és én most kizárólag a Magyar Evezős Szövetségnek dolgozom. Ez egy nagy projekt az évben. Jelenleg nagyon evezés központú az életem. Evezéssel foglalkozás és evezéssel foglalkozás között is óriási különbségek vannak. Bendét támogatni az evezésben nagyon szeretem, a klubbal foglalkozni is, nyilván az felelősség is, mert ott sok munka és nagy felelősség is van. Az Evezős Szövetségnek is nyilván megvannak az előnyei és a tanulságai, de az inkább munka jellegű, míg az egyesület az egy kikapcsolódás, egy szerelem. Itt nőttünk fel Bendével, ide köt a baráti társaságunk, velük vezetjük most a klubot. Nagyon jó a közösség, mert oda barátok közé megy le az ember. Most az evezés van a fókuszban, de nem volt ez így mindig és nem is lesz.

 Mi az, ami az evezésen kívül még jó lenne, ha a fókuszban lehetne az életedben?

Jó kérdés. Most pont nagyon benne vagyok az evezős munkában. Majd ha ennek vége és lecseng, akkor egy picit elcsendesedek és elgondolkodom rajta, hogy hova tovább, mi legyen a következő lépés. Engem alapból az tölt fel, ha olyanokkal lehetek és dolgozhatok, akiket nagyon szeretek.

Ezek szerint vállalkozó szellemű és bátor nő vagy. Ez mennyire kap szerepet az egyesületi tevékenységedbe? Ezen a területen mennyire fontos a vállalkozó szelleműség?

Az egyesület egy civil szervezet. Ha nagyon beindul az üzem, akkor sem fog sok pénzt termelni, hanem pont annyit, amennyit vissza lehet forgatni. Jó lenne egyre versenyképesebb fizetést adni az edzőknek, meg szépíteni a klubot, de azért maga a tevékenység, meg amennyi pénzt kapunk érte, az nem egy profitabilis céges működés. Nem fog soha dőlni a pénzt. Ez abból is fakad, hogy nagyjából egy edző, maximum húsz vagy huszonöt gyerekkel tud foglalkozni egyszerre az edzéseken. Az ő tagdíjuk az edzők fizetést tudja csak lefedni. Ezen felül még ott van a drága hajók karbantartása, meg a csónakház fenntartási és rezsi költségei. A versenysport pénzügyileg nem egy kifizetődő dolog. Az egyesület működtetése a szakmai munkát túl egy komoly gazdálkodási feladat is. Én társadalmi munkában dolgozom, mint elnök. Horváth-Müller Márk a klubvezető, ami egy operatív negyven órás állás, és az edzők is rendes bejelentett munkavállalók. Sok munkával, odafigyeléssel, kreativitással ki lehet hozni nullára a működést, úgy hogy közben a szükséges fejlesztéseket is elvégezzük. Folyamatosan fejlődünk, modernizáljuk a klubbot. .

Mikor érezted először, hogy a vállalkozó szelleműség az egyesület életében kifizetődő?

Nagyon szeretem látni azt, hogy jól érzik magukat lent a csónakházban a sportolók, meg a látogatók. Jó látni, hogy ugyanazt az élményt kapják, mint amit én is kaptam itt sok-sok éven keresztül. Egy második otthont, egy baráti társaságot, egy hovatartozást, egy identitást evezősként és ez nekem nagyon sokat adott akkor is, és mind a mai napig is. Jó látni, hogy mások is, legyen az felnőtt vagy gyerek, így érez, ahogy én. Sokat ad nekik az, hogy a csónakházba lejárhatnak, és az evezéssel foglalkozhatnak. Szeretem látni, hogy közösség épül és a környezetünk is szépül. Az edzői csapattal pedig élmény dolgozni. Mindenki részéről lelkesedés van, ami új ötleteket szül, amiket véghezviszünk. Ez lelkileg nagyon sokat ad!

Mi kell ahhoz, hogy valaki ezt a sportot ekkora szívszerelemmel tudja űzni?

Összetett dolog ez, mert mindenkinek más. Nagyon jó vízen lenni, meg evezni. Maga az élmény és a hangulat is nagyon felemelő, meg a közösség is jó. Egy evezős versenyre lemenni, biciklizni a parton, velük menni, nézni, ahogy eveznek.

Milyen kvalitások kellenek ahhoz, hogy valakiből jó evezős váljék?

Szabadidő sport terén bárki tud evezni. Nincs semmilyen megkötés, se korban, se fizikálisan. Úszni kell tudni, bár nincs sok borulás. Az élsportban szerintem kell a kiegyensúlyozottság, már csak azért is, mert az evezésnek a mozgása nagyon összetett, meg komplex. Egyrészt minden izmot megmozgat, másrészt meg nagyon kifinomult az eszköz is. Akkor tudsz jól evezni, ha jól hajtod a hajót és annak van egy ritmusa. Iszonyú pici dolgokon múlik egy-egy jó eredmény. Olyan dolgokon, amiket intuitíven érez az ember, ezért nem lehet így receptet felvázolni. Természetesen vannak olyan dolgok technikailag, amit tudni kell, de a legtöbb dolog az intuíción múlik ebben a sportban. Aki igazán jól evez, az intuitívan érzi is a hajó hajtást, meg hogy hol kell belerakni az erőt.

Tehát lelke van…

Lelke van, igen és nem lehet így megerőszakolni. Attól, hogy van, aki nagyon erősen húz, attól még nem biztos, hogy a hajó jól fog menni. Kell a ritmust is érezni. Aki intuitív, meg kiegyensúlyozott és stabil, az tud jobban együtt élni a hajóval. Azért az evezés nagyon megterhelő fizikálisan, ezért kell tudni élvezni a szenvedést. Mindened iszonyatosan fáj közben, ég a lábad, gyomrod, mindened. Saját határaidat kell feszegetni folyamatosan. Kell egy monotonitás tűrés is és egy határfeszegetési igény is.

Neked mikor volt az a határ, amikor eldöntötted, hogy nem szeretnél élsportoló lenni?

Én az U23  kor elején hagytam fel azzal a gondolattal, hogy én komolyan akarjak evezni. Egyrészt engem a csapat motivált, – de akkor az nem volt – másrészt meg nem vagyok az a típus, aki mindenáron nyerni akar. Ahhoz meg az élsport iszonyatosan kemény és kockázatos, hogy valaki úgy menjen bele, hogy nem biztos benne. Akkor kell komolyan sportolni, ha nagyon akarod. Ha valaki nem elég magabiztos és nem hisz eléggé magában, akkor nem is tud majd kiváló eredményeket elérni.

Bár nem lettél élsportoló azért gondolom, mind a mai napig evezel…

Igen, az nagyon jó, hogy nem kellett abbahagynom a sportágat. Mind a mai napig lejárok evezni, sportolok, kimegyek vízre.

Bende többek között édesapjával, Molnár Zoltánnal (Lopez), készül fel a versenyekre. Te hogy látod, milyen a kettőjük közötti kapcsolat?

Szoros és nagyon erős, szeretetre épülő kapocs van kettőjük között. Ennek ellenére azért, van egy egyedi dinamikájuk, amitől nagyon érzelemdúsan is tudnak egymással beszélni.  Ha esetleges konfliktus adódik, akkor azért elég hamar feloldódik a dolog.

Mi a szereped neked ebben a kapcsolatban?

Helyzettől függően, különböző szerepeket veszek föl. Nyilván ebben az segít, hogy nekem is Lopez volt az edzőm, meg gyerekkorom óta ismer. Ha úgy látom, hogy adott szituációban nem értik egymást, akkor én vagyok az, aki beszélgetésekkel próbálom közelíteni egymás felé őket, ahogyan teszi ezt Bende anyukája is, aki abszolút kordában tartja őket. Nagyon ügyesen, szeretetből terelgeti őket.