Idén lesz először olyan karácsonyom, ami nem munkával telik. – Tíz perc Bősze Ádám zenetörténésszel

Dec 23

Ha a keresőbe beírjuk Bősze Ádám zenetörténész nevét, különböző internetes oldalakon számtalan interjút találunk. Mivel nincs új a nap alatt, ezekben általában ugyanazokat a kérdésköröket járják körbe a kérdezők. Ezek között szerepel többek között a Miért lépett ki a ferencesektől? Hogyan lett zenetörténész? Miért hagyta ott a Bartók Rádiót? valamint, Hogyan született meg a Nagy zenészek, nagy szerelmek című könyv? Ezen felbuzdulva úgy gondoltam, hogy egy kicsit kibillentem az egyensúlyából Ádámot, és olyan dolgokról kérdezem, amikről interjúhelyzetben általában nem szokták.

Szokott emlékezni az álmaira?

A Bartók Rádióval már álmodtam. A ferencesekkel még mindig álmodom. Nem gyakran, de egyszer-egyszer feltűnnek. Azt vettem észre, ha valami megszűnik az életemben, akkor kezd el megjelenni az álmomban.

A Bartók Rádióval mit álmodott?

Hogy ott vagyok, dolgozom. Esetleg feltűnnek kollégák. De inkább a szituáció az, ami uralja az álmomat.

Ilyenkor nosztalgikus hangulatban ébred?

Nem, csak konstatálom, hogy még mindig ugyanúgy működök. Nálam ilyen a viszony álom és valóság között.

A memóriája szelektív?

Nagyon rossz memóriám van. A rövidtávú jó, de képes vagyok fontos dolgokat is teljesen törölni az emlékezetemből. Arra sem emlékszem, hogy édesapám milyen volt, pedig fontos lenne.

Szeret emlékezni a múltra, régi dolgokat felidézni?

Nem szoktam régi dolgokat felidézni, mert teljesen máson jár az eszem. Folyamatosan szövögetem a terveimet és azok foglalnak le. Egyszer-egyszer, többnyire illatról, dallamról jut eszembe egy-egy régi emlék, de alapvetően nem ez a jellemző.

A karácsonyokra hogyan emlékszik vissza?

A karácsony nekem munkanap volt mindig is. A ferenceseknél azért, mert a karácsonyi liturgiának a szervezése mindig komoly munka. Most értse jól, de az egy színház és ott a színházban mindenkinek megvan a maga feladata. Zenei rendező, világosító, tartalmi felelős, dramaturg. Később, amikor már a média világában dolgoztam egy plébános ismerősöm hívására szenteste négy faluban, öt éjféli misén orgonáltam. Idén lesz először olyan karácsonyom, ami nem munkával telik majd. Egészen furcsa lesz.

Tud pihenni egyáltalán?

Nekem pihenés, amit csinálok. Most például, amikor idejöttem Esztergomba, ráhagytam magam a GPS-re. Szeretem, hogy egyre többször hoz Esztergomba Szomor és Bajna irányában. Szikrázó napsütés, forgalom alig; rájöttem, én vagyok a világ egyik legszerencsésebb embere, hogy azt csinálom, amit szeretek. Idejöhetek, találkozhatok Önnel, elmehetek előadást tartani, utána hazamegyek. Ráadásul végre nem hajnalban, hanem délelőtt féltizenegykor keltem. Úgy érzem, megtaláltam a helyemet.

Tervezi, hogy karácsonyfa azért lesz?

Karácsonyfa lesz. A fiam tegnap este jött meg Hollandiából. Bár már találkoztam vele, de még rá kell vennem, hogy menjen el és vegyen fenyőfát.

Azt hittem, ez közös program lesz, ha már egyszer így alakult…

Egyszer volt olyan, hogy ketten mentünk fenyőfát venni. De így is alakulhat.

Ha megvan a fa, befaragják a talpba…

Szó nincs róla! Azt befaragtatjuk! Ha én elkezdek faragni… Ma egyetlenegy bosszúságom volt: egy németországi árverésen két régi kínai vázából átalakított lámpát vásároltam. Meghozta őket a postás és miután átvettem őket, elejtettem a dobozokat. Nem mertem még kibontani, de nagy valószínűséggel, hála a csomagolásnak, nem történt bajuk. Ebből is látszik, hogy béna és ügyetlen vagyok. És ezért fát sem faragok.

És nem díszít?

Nem-nem. Semmi ilyesmit nem csinálok és ideges is leszek attól, ha valami nem megy. Egyszerűen béna vagyok.

Ez azt jelenti, hogy maximalista is egyben?

Nem, csak zavar az, ha eltörök valamit. Ilyen dolgokhoz türelmem sincs, de ezt fölismertem magamban, a szakik pedig boldogok, hogy van olyan férfi, aki nem áll neki barkácsolni.

Mivel tartja magát egyensúlyban?

A fallabdázás segít ebben. Rendkívül lassan fejlődők és haladok, mégis nagyon fontosnak tartom a sportot, mert a képtelenségemmel való szembesülés a földön tart. Játék közben folyamatosan rádöbbenek az ügyetlenségemre. És a vereség is ebben a tekintetben számít: a korlátaimmal való szembesülés egyensúlyban tart. Ezen felül viszont, mivel ez egy intenzív sport, az endorfintermelődés jól hat rám. Megtisztít. Én ott mindenemet, ami erre vonatkozik, kiélem és utána egy szöget sem vagyok hajlandó beverni. Nem azért, mert leesik a karikagyűrű az ujjamról, hanem azért, mert szeretek nyugalomban élni.

Színész szeretett volna lenni. Miért?

Fogalmam sem volt arról, hogy mi a színészet. Édesapámnak, amíg élt, jó barátja volt Bujtor István, édesanyámnak Káldy Nóra. A gimnáziumban volt egy iskolai színdarab, amiben az osztályfőnököm – Vilmos atya – adott nekem egy fontos szerepet. Nagyjából ennyi volt a közöm a színházhoz. Ezen kívül nyertem szavalóversenyt, meg szép magyar beszéd versenyt, így a tanáraim felvetették, mi lenne, ha elmennék színésznek. Ez a terv kútba esett.

Egy interjúban kifejtette, hogy nem szeret színházba járni…

Amikor elmentem színházba, akkor szembesültem azzal, hogy a színészek ugyanolyan hanghordozással beszélnek. A filmeket is igyekszem eredeti nyelven nézni, az előbbiek miatt kerülöm a magyar szinkront. Ezzel a fajta hanghordozással nem tudok és nem is szeretnék megbékélni, mert nem tartom természetesnek, ki lehet vele kergetni a világból, ezért nem is vagyok kíváncsi rá.

Az opera műfajáról mit gondol?

Operába járni fölösleges. Én sem járok. A mai operajátszással az a bajom, hogy nem értem a szöveget. Nem csak azért, mert idegen nyelven énekelnek, hanem mert az énekeseket baromira nem érdekli, hogy a közönség mit ért, vagy mit nem. Tisztelet a kivételnek. Ráadásul az eredeti szöveg is többnyire ódon és poros. Az meg nekem nem élvezet, hogy a színpad fölött, vagy a széken futó feliratokat figyeljem. Ez olyan, mint Pilsenbe elmenni úgy, hogy az ember málnaszörpöt iszik.

A klasszikus zene mellett, hogy fér meg például a francia énekesnő Zaz a zenehallgatási listáján?

Úgy, hogy klasszikus zenét útközben nem tudok hallgatni, mert az akusztikai körülmények ahhoz nem megfelelőek. Hiába teszek föl Beethoven-vonósnégyest az M3-ason, reménytelen, hogy bármit is megértsek belőle. Egy popdalnál pedig nem számít, ha a brácsaszólam kimarad.